A szívünk ünnepe

Van egy nap, mind közül a legszebb, Belefér az öröm, hála és szeretet, Minden percben köszön az emlékezet, Mert van múltja, jelene és jövője.

Ez a nap, mind közül a legszebb, Hisz magába zárva hordja az életem, Mert egy anyának a gyermeke lettem, S valaki értem egy napon, édesanya lett.

Ez a nap, mindig kedves nekem, Mert egy igazi csodáról beszélhetek, Érzések illata táncra hívja lelkem, És szívem vele kitárja lényemet.

Ez a nap lehetőség nekem, Hogy megtegyem azt, ami lehetetlen, Szavakba öntsem, mire szavak nincsenek, S elmondjam, mit elmondani nem lehet.

Most, ma, egy szál virággal mondd el, Egy öleléssel mondd el, hogy szereted, Egy kedves emlékkel mondd el, mennyit jelent, Hogy van, ki mindig fogja kezedet.

Hogy van, kinek ajándék az aggódás És a szeméből hulló könnycsepp ragyogás, Hogy van, kinek a fáradság is boldogság És remegő szívvel virraszt sok-sok éjszakán.

Mert mindegy milyen az életed most, Nem számít az idő, a távolság, a kor, Mert az áldás mindig újra szirmot bont, Ott ahol a szív a szívvel találkozott.

Érték lehet minden röpke óra, Kincset érhet egy rövid kis pillanat, Időtlenné válhat egy fülbe súgott mondat, Mit az anyai szív önzetlenül ad.

A legrosszabb is jobbnak tűnik, A fájdalomra is van már gyógyír, A sírás hamar nevetéssé válik, Ha az anyai kéz vigasztalást hint.

Van egy nap, mind közül a legszebb, Belefér az öröm, hála és szeretet, Szavak, virágok, mosoly és emlékek, Anyák napja van, a szívünk ünnepe.