Advent

Békességre vágyik minden ember 

Békességre vágyik minden ember.

Várja a szív, hogy nála otthonra talál,                   

Vágyik egy világra, hol nyugalomra lelhet,           

S nem utasítja el, ha egyszer megpihenni vágy’. 

Helyet ad neki és behívja csendesen,                  

Kíséri hű társként végig az életen.                       

Békességre vágyik minden ember.

Amíg az évek sora lassan tova száll,                  

Hólepte útján halvány lábnyomot keresve,          

Követné azt, ki a lelkére mindenkor vigyáz.           

Hitet ad neki, lángját táplálja szüntelen,               

Vezérli hű társként végig az életen.                       

Békességre vágyik minden ember.

Gyertyák lángjában lobognak legszebb álmai,

Világossága jelzi sötétben az utat,

Vágyakozva bontogatja jövője szárnyait.

Reményt hullat rá, fényét árasztja nesztelen,

Világít hű társként végig az életen.

Békességre vágyik minden ember.

A boldogságot sóvárogva figyeli,

Kitárt karral fogadja a vidám perceket,

És hála tölti el, mikor hozzá megérkezik.

Örömöt hint rá, dalát dúdolja édesen,

Átsegít hű társként végig az életen.

Békességre vágyik minden ember.

Egy ajándékra, mi kincsnél is többet ér,

Ami fogyhatatlan, bármennyit adsz belőle,

S bármerre visz a sorsod, hozzád mindig visszatér.

Szeretetet ad, de nem vár semmit cserébe,

Veled tart hű társként végig az életen.

Békességre vágyik minden ember.

Várja, hogy a lelkében otthonra talál,

Él ott egy világ, hol a nyugalom kap helyet,

S befogadja, ha majd egyszer megpihenni vágy’.

Kedvesen köszönti és átöleli csendben,

Hű társát, ki kísérte végig az életen.