Advent gyerekeknek

Adventi gyertyácskák

Négy kicsi gyertya, négy lobogás

Így kezdődik a gyertyatánc,

Csendből születtek, szívünkben él,

Isteni gyermekről mesél.

Négy parányi fény már tündököl,

Szemünkben lángja testet ölt,

Pattogó szikrák énekelnek,

Várjuk az Istengyermeket.

Fényfűzér álma, szép új világ,

Új hitet kap a kis parázs,

Remény pelyhecske szívünkre hull,

Már közel van hozzánk az Úr.

Fenyőkoszorú, szentséges éj,

Örömöt hirdet szerteszét,

A szeretet ma közöttünk jár,

Szívünk Isten Fiára vár.

Négy kicsi gyertya, négy lobogás

Kis harang hangja messze száll,

Békéjét hullatja ránk az ég,

Megnyílt a menny és földig ér.

Egy gyertyaláng

Fenyőkoszorún egy gyertyaláng,

Új tüzet kap a kis parázs,

Szívünkben ébred, szemünkben ég,

Szép ünnepről mesél.

Fenyőkoszorún egy gyertyaláng,

A hit visz útunkon tovább,

Álomból így lesz majd valóság,

Megnyitja jövőnk kapuját.

Fenyőkoszorún egy gyertyaláng,

Nincs lehetetlen, nincs határ,

A hit szeme az időn túl lát,

Megnyitja a menny kapuját.

Fenyőkoszorún egy gyertyaláng,

A hit visz útunkon tovább,

Szívünkben ébred, szemünkben ég,

Isten Fiáról így mesél.

Két gyertyaláng

Fenyőkoszorún két gyertyaláng,

Új csillag ragyog most le ránk,

Jelzi, hogy merre nejünk tovább,

Szívünkből világító lámpás.

Fenyőkoszorún két gyertyaláng,

Sötétben bölcs világosság,

Biztatva szólít ne féljek hát,

Átvezet hegyen, völgyön át.

Fenyőkoszorún két gyertyaláng,

Távoli ország hív és vár,

A remény fénye nyit új határt,

Meglátjuk Őt, a Messiást.

Fenyőkoszorún két gyertyaláng,

Isten elküldi a Fiát,

Nincs veszve semmi, nem érhet kár,

Szívünkben él a Nagy Király.