Bevonulás

A Zsidók Királya dicsőségben megjelent,

Mint liliomszál tündöklő fénybe öltözve,

Tiszta volt, ártatlan és bűntelen,

Ezen a napon meghalni érkezett.

Megnyíltak a kapuk dicsősége előtt,

Meggyógyult a beteg, erőtlen nyert erőt,

Hatalmas szavától porba hullt a lánc,

Így kezdte járni szenvedése útját.

Mindenki ujjongott, amikor megjelent,

Reméltek, bíztak, hittek az emberek,

Hozsannát kiáltva hangos ünneplésben,

A Messiás életét letenni jött ide.

Pálmaágak hullottak a poros útra,

Áldották, éltették egymást eltaposva,

Tolongó tömegben mégis csak egy volt,

Egy asszony, ki gyógyulásért a koszos földre hullt.

És hitte, hogy gyógyulást még ma nyerhet,

Ha ruhája szegélyét érintheti meg,

És ment, kínlódva, porba csúszva, térden,

De megérintette, Őt, és kapott új életet.

És ez az új élet még ma is köztün jár,

Isten Fia eljött, hogy megváltást találj,

Mire van szükséged? Te tudhatod csak,

De szívedbe lát az Istennek Fia.

Nyisd meg Neki szíved, tárd ki kapudat,

A dicsőség Királya hozzád is betér ma,

Fogadd úgy, mint Királyt, örömmel és hittel,

Ajkadról a „Hozsánna” hála hangján zengjen.

A Zsidók Királya eljött, hogy megmentsen,

Szamárháton ülve, alázattal, csendben,

Tiszta volt, szeplőtlen, szelíd és bűntelen,

Isten Báránya helyettünk halt meg.