Advent

Szeretetre vágyik minden ember

Szeretetre vágyik minden ember,

Keresik, kutatják, mindenféle helyen,

Remélik meglelik, de mégsem találják,

Mert a szeretet a szívben lakik,

Őrizve titkos otthonát.

Szeretetre vágyik minden ember,

Keresik, kutatják a messzi földeken,

Remélik hogy ráakadnak egyszer valahol,

De szeretet a szívben honol,

Vele csak ott találkozol.

Szeretetre vágyik minden ember,

Pénzt is adnának érte, nem is keveset,

Remélik, hogy elég lesz minden, ami csak van,

Pedig a szeretet ingyen van,

Nem kell más, csak szívedet add.

Szeretetre vágyik minden ember,

Hajszolják, űzik Őt, csapdába ejtve,

Remélik, hogy megmarad boldogságot adva,

Mégis a szeretet nem ott van,

Megtalálni a szívben lehet csak.

Szeretetre vágyik minden ember,

Az élet értelme végül csak ez lesz,

Várakozni és vágyni, talán tiéd lehet,

Remélni, bízni és csalódni,

Mert szeretetet csak szívben tudsz találni.

Szeretetre vágyik minden ember,

Nincs értéke, súlya, nem jutalom ez,

Önmagában csak egy szó, élettelen betű,

Mert a szeretetnek értéket,

Egyedül szíved tud adni.

Szeretetre vágyik minden ember,

S ez a Szeretet földünkre érkezett.

Egy magányos, csendes éjjelen,

A Szeretet értünk megszületett,

Megtalálod, ha igazán keresed.

Szeretetre vágyik minden ember,

S te is lehetsz, hol megtalálja ki kutat,

Megosztod, ha kér tőled egy fáradt vándor,

Mert ez a Szeretet nem kér,

Jóságából szüntelenül ad.

Hisz a szeretet a szívben lakik,

Boldogságot ad, ha megtalálta otthonát,

Hinned kell, hogy megéri ontani melegét,

És engedni , had vigyék tovább,

Mert minden ember, szeretetre vár.

Oszd szét Adventi fényed

Ha lángra gyullad a négy gyertyaláng,

Advent fénye ragyog bűnös világon át,

Arra kér, hogy adjuk tovább, mi nekünk is ajándék,

Hisz minél többet adunk, annál több marad még.

S ha nem tudsz adni, tedd, mit Megváltónk mutat,

Oszd szét az emberek közt, oszd szét önmagad.

Adj hitet, mely kitartásra biztat,

Állhatatos szívet és jutalmat ad.

Küldj reményt egy mosolyban,

Hogy ki keres, fel ne adja,

Bízzon, mert megleli,

mi után most még csak kutat.

Jóakarattal fordulj embertársad felé,

Legyen kezed mindig segítségre kész,

Ha szólsz egyetlen szót, szépet, kedveset,

Betölti örömmel a szomorú helyeket.

És legyél láng, miben szeretet lobog,

Legyél meleget adó, biztos oltalom.

S meglátod felolvaszt megfagyott szíveket,

Tüzével átölel didergő lelkeket.

Hisz te ismered Őt, kit várva vár a világ,

Isten egyszülött Fiával már volt találkozás,

Tudod mit jelent, hogy egy csendes éjjelen,

Az Isten emberként földünkre érkezett.

Nem számított neki pompa, gazdagság,

Nem kér ajándékot, hintót, palotát,

Nem kéri pénzedet, házad és vagyonod,

Csak azt várja, hogy a bűnös emberszív

Előtte megnyíljon,

És átadja neki, amiért közénk földre szállt,

Hogy a legnagyobb ajándékot add neki át.

Térden állva mondd azt, Uram itt vagyok,

Ezen a szép ünnepen neked szállást adok,

Átadom szívemet, fogadd el lakhelyül,

Neked adom alázattal, tisztán és szentül.

Mondd el mindenkinek, az Advent milyen szép,

Hirdessék szavaid, igaz üzenetét,

Isten jóságáról meséljen minden, amit teszel,

Hangosabb legyen, mi benned születik a csendben.

Ne félj, hogy nem tudsz adni,

Hogy nincs mit vagy nincs miből,

Meríts az Advent égi erejéből,

Elindult a Fiú és elküldte hírnökét,

Szeretetet küldött, bátran oszd csak szét,

Ne félj , hogy nem marad, hiszen sosem fogy el,

Ha Benned az Advent életre kelt.

És tudsz majd adni,

Tedd, mit Megváltód mutat,

Oszd szét mások közt,

Oszd szét önmagad.

És lángra gyullad a négy gyertyaláng,

Advent fénye világít a sötét világon át,

Elmeséli nekünk a régi történetet,

Hogy Isten Fiában testet öltött

Ma a Szeretet!

Adventi szívem hadd legyen

Szívem Adventben lépeget,

Békéje csendben körbe vesz,

Hálakövekből oltárt építek

És ott, találkozok, Uram, Veled;

A kiáltás sóhajjá szelídül,

A várakozás ím beteljesül.

Hinni akarok Istenem,

Élő hitet adj ma nekem!

Legyen erőm, amely mindvégig kitart,

Égjen bennem tűz, mi jégszívet olvaszt,

Legyek láng, mi a Te fényedet szórja,

Ne oltsa el soha nehézség és próba.

Ha lelkemben kétség dúlna,

Vagy kísértés körbe fogna,

S ha sötét lenne felettem az ég,

A remény csillaga vezessen Feléd,

Legyek én a jel,

Legyek én a szó,

Legyek örömhír, mennyből harsogó:

Megbocsátást kaphat mind az, aki kéri,

A kegyelem harmata ma még áldást hint.

Új dal kél bennem,

Megváltásról zeng,

Mert megérintette szíved a szívemet,

És ez a lágy érintés csodát tett velem,

Uram, add, hogy Adventi szívem legyen!

Feltárult előttem egy mennyei titok,

Égi fényét tükrözte át az arcomon,

Ő a Szeretet,

Igazi csoda,

Érte épül bennem, lelkem temploma.

Hallom, ahogy szólít és magához emel,

Szívem kitárom, legyen Úr benne,

Szent legyen a szó és szent ez az ünnep,

Elmondott imáink tisztán csengjenek,

Tetteink jóságodról beszéljenek,

Tudja meg mindenki: Isten a szeretet.

Térdünket meghajtva, imádjuk Őt,

Fogadjuk örömmel az Üdvözítőt,

És higgyük el, amit nekünk rég megígért:

Eljövök hozzátok, eljövök, ne félj!

A kiadó szív

Szívem csendben várakozott,

Advent van már jól tudom,

Éreztem, hogy tárjam ki most

Szélesre lelki ablakom.

Gyújtsak gyertyát is oly szépet,

Oly tisztát és ragyogót,

Hogyha vendég járna arra,

Lássa, fénnyel várom ott.

Ki is raktam onnan mindent,

Ami kár volt és szemét,

Ünneplőbe öltöztettem,

Hátha valaki betér.

Nem volt benne semmi zsivaj,

Lágyan hálaének szólt,

Reméltem, hogy észreveszik,

Van itt egy szív, kiadó.

Áhítattal énekeltem,

Imádkoztam őszintén,

Egyszer halkan kopogtattak,

Küszöbön állt négy vendég.

Nem szóltam , Ők nem kérdeztek,

De értették, mit szeretnék,

Behívtam, hogy foglalják el,

Szívem sok üres helyét.

Ó, hogy megtelt égi fénnyel,

Az a vágyakozó szív,

Áldott fénnyel hogy tündökölt,

Hit, szeretet és remény.

Öröm töltötte be szívem,

Tekintetük átölelt,

Éreztem, hogy a lelkemben,

Az Advent életre kelt.

Várván várjuk így az Urat,

Hittel, békén, boldogan,

Ne veszítsük el a reményt,

Mert drága jutalma van.

Bízzunk, soha nem kétkedve,

Mert velünk van mindennap,

Úgy lesz, ahogy megígérte,

Eljön értünk, eljön majd.

Ne rendüljön meg a szívünk,

Bármit mondjon a világ,

Hűséggel menjünk előre,

Kövessük a lábnyomát.

Hagyjunk el most minden terhet,

Tegyük le, mi visszatart,

Hittel láthatóvá válik,

Amit most homály takar.

És amikor megérkezik,

Dicsőségben a Király,

Örömének hangozzon fel,

Hála dal, mi mennybe száll!

Adventben így készítsük el,

Ünnepre a szívünket,

Hiszen Akit várunk, eljön,

Nem kell félni senkinek.

Közel van és most is keres,

Isten drága kegyelme,

Megbocsát és üdvöt hirdet,

Ma még minden embernek.

A mennyei dicsőségből,

Isten Fia földre szállt,

Bűneiből szabadulást,

Így nyerhet most a világ.

Eljött közénk a Szeretet

És téged is megtalál,

Olyan szíveket keres Ő,

Amely ma üresen áll.

Hagyj el minden bűnt és szennyet,

Díszítsd lelked templomát,

Ha arra jár a négy vendég,

Lássa, hogy ott várnak rá.

Hadd ragyogjon tiszta fénnyel,

Benned a világosság,

Fogadd be a szívedbe Őt,

Éld át ezt a nagy csodát.

Szívem csendben várakozik,

Advent van már jól tudom,

Halk imámban hívlak Jézus,

Szívem ma is átadom!

Térj be hozzám, szükség van Rád,

Veled lenni olyan jó,

Ne menj tovább, maradj nálam,

Szívem Neked kiadó!

Az Advent bennem él

Az Advent íme megérkezett hozzám

Nem szólt semmit csak állt csendben ott,

Szívem ajtaján kopogtatott halkan

És várta, hogy a zár kattanjon.

Segíteni jött el hozzám,

Hogy tanuljak várni helyemen,

Magával hozta békéjét a mennyből,

Egy áhított Isteni ígéretet.

A zord valóság jeges otthonában,

Az alvó parázs most lángra gyúlt,

Hite meleget és erőt árasztott,

Fagyott világban új élet indult.

Szelíd hangja betöltött mindent,

Hűsége körülvett és biztatott,

Tudtam, hogy rábízhatom életemet

És a terheim nála lerakhatom.

Lelkem ablakán megcsillant a remény,

Nem zörgetett, és zajt nem csapott,

Türelmesen ontotta a sugarát

És sötétben engem nem hagyott.

Világosságot hozott hozzám,

Hogy lássak minden elrejtett helyet,

Őszinte fénye mindent megtisztított,

Hogy a várakozás bennem szent legyen..

Égi harsonák örömöt hirdettek

És zengtek-zúgtak a harangok,

Ünnepre készítsd fel szíved ó ember,

Angyali ének üdvöt hozott.

Megváltásunk teljessé vált,

A megrepedt nád nem törik el,

Nem lesz elhagyott, magányos, árva

Van Istenünk, ki rólunk gondot visel.

Szemem visszatükröz négy kicsi lángot,

Szeretet fénye ím testet ölt,

Mondd, lehet-e annál nagyobb ajándék,

Hogy a kegyelem bűnt eltörölt?

Megbocsátás hangján szólít,

Megkeresi, ami elveszett,

Ó Szeretet, te mennyei küldött,

Mily csodát hoztál el, Advent csendjében.

Adventben én is megérkezek Hozzád,

Nem kell, hogy szólj, csak maradj velem,

Hiszen ma is várom, hogy újra eljöjj,

Találkozzam ismét Veled.

Legyen Igéd szövétnekem,

Szavad a vezérlő csillagom,

Uram, hadd ragyogjon rólam fényed

És az életem Téged magasztaljon.

Az öröm dala

Adventben hozzánk jön,

Hangja muzsika szívünkön,

A menny tiszta visszhangja,

Lelkünk égi balzsama.

Harangja kong bennünk,

Erőt ad, ha elcsüggedünk,

Újra ragyog a szemünk,

Ha bekopog az öröm.

Tárd ki bátran ajtód,

Üdvözöld égi Királyod,

Fogadd, mint boldogságot,

Hisz új életet adott.

A legnagyobb ajándék,

Nem kell fizetni bűnünkért,

Örömének hangja szólj,

Angyalokkal így dalolj!

Ím lejött a Messiás,

Elhozta a szabadulást,

Üdvöt ad a kegyelem,

Dicsőség az Istennek!

A remény dala

Adventben érkezik,

Halvány izzása világít,

Szívünkben áradó sugár,

Ég és föld fény-hídján.

Ajándék érkezett,

Mennyei küldött köztünk él,

A sivár tél közepén,

Átadja mindenét.

Adhatok én is még,

Adhatok annak, aki kér,

Abból, amiből nekem van,

Bátorítsak másokat.

Adhatok többet már,

Mindenkinek, ki megtalál,

Szétosztható a hit, a szó,

A remény átadható.

Átadja mindenét az,

Ki reményt szívből osztogat,

Megszenteli az ünnepet,

Várjuk Üdvözítőnket!

A hit dala

Adventben várunk Rád,

Csengettyű szól, hitről mesél,

Egy mennyei üzenetről,

A hit erejéről.

Lehet hír, jöhet most,

A hit szívembe költözött,

És fényárban arról dalol

Hogy hinni olyan jó!

Lehet szép, jöhet még,

Megnyílt előttem az ég,

Mennyből dicsőség ömlik rám,

Hisz hittel minden más.

Lehet fény, lehet éj,

A szívem többé már nem fél,

Hozhat bármit a holnapom,

A hit ott is ragyog.

Mert hinni olyan jó,

Kitárom lelki ablakom,

Várom, hogy jöjjön Királyom,

És élő hitet találjon!

Advent érkezése

Néma dobbanással jelzi most szívem,

Hogy az Advent hozzánk lassan közeleg.

Nem szól és nem kérdez, csak némán integet,

Várja, hogy lelkünkben végre csend legyen.

Várja, hogy a lelkünk elcsendesedjen,

Hogy az Advent bennünk a béke legyen.

Hogy megértsük mit üzen némán, szótlanul,

Szívünk dobbanása legyen válaszul.

Szívünk dobbanása titkos jel legyen,

Hogy az Advent nekünk kedves vendég lesz.

Nem űzi el tőlünk háborgás és lárma,

Várjuk, hogy érkezzen zajtalan imákba.

Várja, hogy zajtalan imák közt érkezzen,

Kimondott szavunk őszintén csengjen.

Legyen minden tettünk igaz és bűntelen,

Szívünk tiszta, megszentelt hely legyen.

Szívünk koszorúján égjen a négy gyertya,

Világosság gyúljon sötét árnyékban.

Öröme hirdesse: Advent már közel van,

Hit, remény, szeretet mind megmaradnak.

Üzen az Advent

A szívemhez valaki

halkan érkezik,

és hallom hogy szelíden

hív, vár és szólít.

Ő lesz bennem új hit,

kihunyó parázsban,

égi fényét adja

pislákoló lángnak.

Ő lesz új reményem,

csillag az utamon,

mennyei fényével

jelként vezetni fog.

Ő lesz az örömöm

mely szüntelen árad,

hirdetem a jó hírt

szerte a világnak:

Eljött a szeretet

sóvárgó szívekbe,

megtölti melege,

bűn-fagyott földünket.

A szívem Adventre

már várakozik,

és hallom hogy szelíden

hív, vár és szólít.

Csendjével üzeni:

Igen, már jövök!

Vágyódó szívedbe,

békével költözök!

Az adventi koszorú

Csendben állok és nézem az adventi koszorút.

Díszes asztalunk közepén vár mozdulatlanul.

Zöldfűzér alakján ott a négy gyertya,

Hit, remény, öröm és szeretet tartja.

Az otthon melege lassan átjárja szívemet,

Felmelegíti a hála éledező tüze.

Várom, hogy elérjen békéje hozzám,

Csendjében a lelkem megnyugvást talál.

Meggyújtjuk az első gyertyát az adventi koszorún,

Hitünk lángra lobban és szívünk dalra gyúl,

Új erőt kap a fáradt várakozás,

Távolba tekintve szemünk csodát lát.

Amikor majd meggyújtjuk a második gyertyát is,

A remény sugara hozzánk fénylőn megérkezik.

Beragyog minden elhagyatott helyet,

Szétoszlik a magány sűrű fellege.

A harmadik gyertya ránk öröm sugarát szórja,

Tiszta lobogása bennünk Istent magasztalja.

Leomlik minden fal, keserv és ború,

Szívemen dísz lesz, mint vigaszkoszorú.

A negyedik gyertyán a fény a legszebb lobogás,

A legnagyobb ajándék, amit kapott a világ.

A szeretet értünk ím testet öltött,

Gazdaghoz, szegényhez ingyen beköltözött.

Talán most csak egy gyertya az adventi koszorún.

Talán most csak apró láng, mi egy gyertyán pislákol.

De ha szemedben megcsillan a szikra,

Szívedben tüzet gyújt izzó parazsa,

És meglátogat hidd el, a négy vendég,

Bekopog szíveden, bebocsátást kér, Nyiss nekik ajtót, engedd, hogy járjon át békéje,

Hit, remény, öröm, szeretet téged átöleljen.

Csak így...Advent felé

Csak így...

Advent felé. Egyszerűen!

Gondolatokkal van telve a szívem.

Várok? És ha igen? Akkor mire? Ez zakatol a szívemben szüntelen.

Békét,... Szeretetet,.. Megbocsátást? Milyen zajt törjön az advent csendje át?

Öröm,... Hála dal, Szent áldozat! Üres oltár a szív, mely várja majd az Urat?

MOST jön! Már látom, Advent fénye, A boldog várakozás benned testet ölt-e?

Eljön, Mert szeret. Kegyelme nagy! Csend legyen szívedben, míg várod Királyodat!

Várok? És ha még sem? Vajon mért nem?

Mért raktam falat szívem belsejébe?

Bánat,... Háborgás, Keserűség? A szívünkben az adventnek nincs helye már rég?

Csak így... Advent felé. Egyszerűen!

Legyen tele bűnbánattal a szíved!

Csak így...

Advent felé.

Egyszerűen!

Várjuk tiszta szívvel Üdvözítőnket!

Vidám Advent

Itt is-ott is látszanak a karácsonyi fények. Innen-onnan hallatszanak vidám nevetések.

Jönnek-mennek, rohannak az elfoglalt emberek, Meg-meg állnak, gondolkoznak közeleg az ünnep!

Minden héten újabb gyertyát gyújtunk a koszorún. Ünnepi érzés, árad ránk, ha lángjukat látjuk.

Mennyi öröm, mennyi áldás vár a fényeken túl, Mennyi béke, reménysugár, van a színeken túl!

Nyitott szívvel kell, hogy várjuk ezt a szép ünnepet, Hívjuk elő, mi ott lapul, bensőnk legmélyében.

Látjuk mennyi minden elmúlt, szépek az emlékek, Reménykedve járjuk utunk, mindig csak előre!

Éji órán újból hangzik angyalok éneke, újból látszik a csillagok fénye.

Lelkembe is bevilágít

az áldott égi jel,

Ott ragyog és el nem múlik, mert a menyből jött el!

Isten Fia a földre szállt és üdvösséget hozott, Eljött hozzánk a Messiás, Ki új eletet adott!

Adjunk neki mi is is hálát, mert Ő Megváltó, Nem kell félni, mert miénk már, A hős Szabadító!

Angyalokkal zeng az ének, örömmel hirdeti, A Megtartó megszületett újra él a hit!

Irgalmának nincsen vége,

jósága elborít, Ő a világ békessége, és magához hív !

Hétköznapi várakozás

A vasárnap eltelt és jönnek a szürke hétköznapok. Az advent fénye vajon a lelkekből is kihunyt? Beragyog-e szívünk ablakán a fény? Amikor a gondok árvízként özönlenek felénk?

Az advent fénye a lelkünkben vajon tovább ragyog-e? Ha a világ arra vár, hogy békénket elvegye? Vajon bennünk Krisztus békessége él? Amikor megannyi kísértés csábítón jön elénk?

Vajon ott lakozik-e bennünk az a mennyei béke? Amit annyira várunk az advent ünnepében? Igen! Ott van!-bárcsak ezt kiálthatnánk... Nem számít az ellen milyen ádáz tervvel jön hozzánk.

Igen! Ott ég a hitünk lángja és nem huny ki soha már! Mert szívünkben ott él mindig a Megváltó Király! Hétköznapok gondjai közt Ő a fény! A három érték, mi megmarad; hit, szeretet, remény!

A karácsonyi küldött, Ki a mennyből, közénk ,földre szállt. Eljött, hogy mindig legyen örömünk, a Messiás! A hétköznap Vele színessé válhat, Csak tanuljunk meg örülni az apró kis csodáknak!

Vegyük észre a napot, mely a felhők mögött is ragyog, Lássunk meg egy mosolyt talán ismeretlen arcon. Nyújtsd kezed bátran embertársad felé, A szeretet sosem fogy el, osztogasd csak bátran szét!

Még várakozunk ugyan, de az ünnepünk csak úgy lesz szép, Ha tiszta szívvel zengjük az angyalok énekét: Dicsőség, hála a Mennyben Istennek ! Békesség és öröm legyen a földön az embernek!

Karácsony táján

Így,

Karácsony táján, a nagy ünnep előtt, szeretném tudni, hogy jobb lesz, mint azelőtt szeretném hinni, hogy több lesz, áldottabb és szentebb, szeretném meglátni a sokkal, de sokkal szebbet...

szeretnék adni, ha nem is tudom, miből szeretnék szólni, bár nem tudom, miről de tudom, hogy kell egy kicsivel többet szólni egy jó szót, letörölni könnyet adni egy mosolyt, egy kedves biztatást, megértő pillantást,meleg kézfogást, több figyelmet, őszintébb nevetést, hangosabb dicséretet, ők halkabb elismerést mert tudom, hogy kell, egy kicsivel többet,...

kicsivel jobban megnyitni szívemet, tovább menni, mint amit bír a lábam, messzebbre nyújtani kitárt karomat, több szeretettel, mint ami bennem lakozik nagyobb békével, mint ami rajtam látszódik nagyobb reménnyel, mint ami bennem lobog hisz nekem is kevés van, én is ember vagyok.

De földre jött, köztünk élt, valaki régen, egy gyönyörű és áldott karácsony éjjel, azért, hogy több legyen, hogy legyen, amiből adj, akkor is, ha úgy érzed, neked már nem marad ha úgy érzed nincs miből és nem jut több akarat azért volt első Karácsony, hogy az Övéből adj adj szebbet, jobbat, többet, mint erődből telik, és érezd, hogy a Szeretet benned megszületik.

Hit hirdesse

Beköltözik lassan adventi szívekbe,

Lassan hinti erejét remegő lelkünkbe. Lassan hinti le ránk, hogy biztos célba érjen, hogy ott is legyen, hol hiányzik belőle.

Hirdeti családnak, hogy fontosabb mindennél, Hirdeti szülőknek, mily nagy kincs az övék, Hirdeti gyermeknek, hogy lehet boldog jövő, Hirdeti, hogy csak együtt törhetünk elő. Hirdeti az embernek, hogy győzze le félelmét, Hirdeti, hogy az álmai elérhetők még, Hirdeti a világnak, hogy változás jöhet, Hirdeti, hogy bennünk minden újjá lehet.

Üzen a szélben, hogy végre szabad lehess, Hadd vigye fájdalmad magával messzire. Hozza az örömhírt, hogy vannak még csodák,

Hogy tiszta szívvel élve jobb lesz a világ. Harsogja, kiáltja : Ember, bátor legyél! Megmozdulhat a föld és kinyílhat az ég, Zenghet angyalkórus és csillag vezethet, Te lehetsz a fény vaksötét éjekben. Értéket hordoz, melyből mindenki kaphat, Erejéből meríthet bárki, ki akarja. Hírnöke a jövőnek, szebbnek és jobbnak, Elmondja, hogy várj hittel és boldogan.

Költözzön be lassan adventi szívekbe, Hintse az erejét remegő lelkünkbe, Hintse ránk úgy, hogy a célját elérje, legyen hit ott is, hol nincs még belőle.

Remény hozza el

Otthonra lel lényünk titkos rejtekében, Mutatja a fényt éjsötét földünknek, Mutatja szikrázva, mindenki lássa meg, hogy ott is legyen, hol hiányzik belőle.

Elhozza a múltat emlékek során, Elhozza a jelennek kinyíló ajtaját, Elhozza a jövő titkot rejtő útját, Elhozza az élet szépségét, varázsát. Elhozza az értelem hatalmas pallosát, Elhozza az érzelmek lobogó lángját, Elhozza a gondolat suhanó palástját, Elhozza a szavak tengernyi hatalmát.

Hívogat mosolya, lépj csak ki a vízre, Elsüllyedni nem fogsz, bátor leszel tőle, Biztatón integet, közel már a cél, Megéri küzdeni, a szép győzelemért! Egyre csak azt mondja: a hős, csatát nyer, Ne add fel a harcot, a jó mindig nyer! Jótett virága nyílik, ha borús is az ég És hullik eső aszályban, ha várni is kell még, És édes lesz a nektár és illatos a lég És öröm zene hallik a bánat hangszerén. Táncol majd a vágyunk és hangunk messze száll, Ha felébred a remény szunnyadó parazsán !

Találjon otthonra lényünk rejtekében, Mutassa a fényt éjsötét földünknek, Mutassa szikrázva, mindenki lássa meg, legyen remény ott is, hol nincs még belőle!

Béke szálljon

Csendesen száll le adventi szívekbe. Csendesen a házakba, utcákra, terekre, Csendesen száll, hogy mindenkit elérjen, hogy befogadják ott, hol nincs még belőle. Jöhet kedves, halk suttogással, Jöhet édes, lágy dúdolással, Jöhet halkan, vigyázó léptekkel, Jöhet némán, segítő kezekkel. Jöhet bárhol, nincs kezdete és vége, Jöhet bármikor, sosem lesz megkésve, Jöhet bármennyi, nem lehet fölösleg,

Jöhet bármilyen, minden szebb lesz tőle.

Érkezhet bárhova, mindig van számára hely, Szívekbe költözve értékes csatát nyer, Lelkünkben megszállva, nyugalmat teremt, Segít letenni haragvó terheket. Utat mutatva az advent ünnepén, Megtanít, hogy lehet látni, tenni, másképp. Beköltözve hozzánk nyugalmat áraszt, Megtanít , hogy lehet élni a világban. Utat mutat az advent szent ünnepén, Megtanít várni csendben és könnyedén, Beköltözik hozzánk osztja türelmét, Megtanít várni csendesen és másképp…

Szálljon a béke adventi szívekbe,

Szálljon a béke házakra, terekre,

Szálljon úgy, hogy mindenkit elérjen,

Legyen béke ott is, hol nincs még belőle.

Szeretet tudja csak

Bennünk élve feltár elrejtett titkokat. Feléleszt alvó, elhaló vágyakat,

Begyógyít régi, feledett sebeket, Megszólít rideg, néma emlékeket.

Ő tudja csak a meleget árasztani, Ő tudja csak a könnyeket felszárítani, Ő tud csak ajkunkra mosolyt fakasztani, Ő tudja csak a fényt megosztani. Ő tudja csak az értéket meglátni, Ő tud csak önzetlen segítséget adni, Ő tudja csak a megbocsátást hozni, Ő tud egyedül csak alázattal várni.

Segít felállni a legnagyobb mélységből, Nem kérdez, nem vádol, nem ítél semmiről. Elfedez hibákat, bűnöket megbocsát, Újat kezd és mindig, mindenhol megtalál. Szíveket meglágyít és összeköti újra, Megnyitja ajkadat egy biztató szóra, Felemel, megszépít, jobb emberré formál, Megtanít szelíden kiállni a próbát. Felnyitja a szemed, megmutatja mit láss, Figyeld, mit kell tenned, ne tévelyegj tovább. Arra indít adj még, legyen neked bőven, A szeretet a láng és te lehetsz az őre!

Gyógyítson be régi, feledett sebeket, Szólítson meg rideg, néma emlékeket. Élesszen fel alvó, elhaló vágyakat, A szeretet adjon , hol a gyűlölők lopnak.

Adventi szív

Szóljon az Advent hangja most felénk, Hirdessék a harangok, hallja meg minden nép, Várjuk együtt tisztán, szentül és boldogan, Őszintén kitárva ünnepre a szívünk, mert íme... Advent van!

Hinni akarok Uram, örülni és bízni, De legjobban Uram, akarok szeretni, Hogy a szívemben örök Advent legyen, Hogy bennem az öröm otthonra leljen, Hogy költözzön lelkembe mennyei béke És a reménység lángja örökké égjen, Hogy a Szeretet legyen az a kedves vendég, Mit adni tudok magamból, mikor arra van szükség, Hogy mindig teremjen ajkamon egy szép szó, Mi fájdalmas sebekre halkan gyógyírt szól. Legyen a tekintetem égi biztatás, A kézfogásom igaz bátorítás És legyek telve hálával most és szüntelen, Hogy az Advent ne csak egy időszak legyen.

...de Adventté váljon bennem Minden szó és gondolat, Minden egyes perc és rövid kis pillanat, Hogy Rólad szóljon Uram, Mint Megváltó Király, Amiben veled egy drága találkozás vár És térdre hullva áldjam a hatalmas csodát, Hogy engem, bűnös embert Fiaddá fogadtál.

Szóljon az Advent hangja most felénk, Zúgják a harangok, zengje föld és ég, Várjuk együtt tisztán, szentül és boldogan, Őszintén kitárva ünnepre a szívünk, mert ma... Advent van!

Adventi látogató

A szívemen valaki lágyan kopogott és azt mondta halkan: az Advent én vagyok. Én vagyok a béke a düh jéghegyén, a győzelem vagyok élet küzdő terén. Én vagyok a remény ha a köd betakar, világosság vagyok félelem fellege alatt.

Én vagyok az öröm, mi magadon túl emel, erős szikla vagyok örvénylő vizeken.

Én vagyok a hit lehetetlen hírnöke, kiáltó szó vagyok csüggedő szemekben. * * * S a szívem némán, csendben hallgatott. De az Advent azt súgta: Itt vagyok!

Itt vagyok neked, a legszebb ünneped, a Szeretet vagyok, benned létezem.

Advent a várakozás ideje

Advent. – A várakozás ideje. Jelzi számunkra, hogy a karácsony immár közeleg. Ezt üzeni minden: Ó ember, készülődj, Közeleg egy szép nap, mikor a szeretet tör elő! Ezt üzeni minden: A feldíszített terek, a roskadásig telt polcok, a vásárlási őrület. Ezt üzeni ma még a koszorú gyertyája, hogy eljött valaki e bűnös világra. Ezt üzeni a négy láng, legyen béke, hit, remény, szeretet, emberi szívekben. Ezt üzeni minden: várjuk hát az ünnepet,

Mert… Advent – a várakozás ideje. Jelzi számunkra, hogy egykor Isten ígéretet tett. Ezt üzente minden: Ó ember készülődj, Próféták jövendölték meg, a Messiás eljöttét! Ezt üzente minden: A nehéz rabszolgaság, a súlyos adóterhek és a sok megaláztatás. Ezt üzente az az új csillag is az égen, jelként a három napkeleti bölcsnek. Ezt üzente angyalkórus, szegény pásztornépnek s hozták alázattal szívüket eléje. Ezt üzente minden, s vártak egy ünnepet,

De… Advent – a várakozás ideje. Jelzi számunkra, hogy a Megváltó már megérkezet Ezt üzeni minden: Ó ember, készülődj, Hiszen ezen a szép napon, a szeretet tör elő! Ezt üzeni minden: legyen szívünkben öröm, diszitsük fel a lelkünket, mert Jézus újra jön!

Ezt üzeni ma még a megtartó kegyelem, hogy tart még az utazás, bátran Hozzá jöhetsz. Ezt üzeni: az Isten, elküldte Fiát, kétezer éve egy csodás éjszakán. Ezt üzeni minden, várjuk hát az ünnepet,

Hisz… Advent – a várakozás ideje.

Advent léptei - Hit

Halkan közeledett, csendes léptekkel, Lágy sugallattal, kedves érintéssel, Szelíd hangon szólt hozzám a Szeretet, És hangja bennem térdre kényszerített. Megtanított arra, hogy kell figyelni, Megtanított arra, hogy kell hallgatni, És megtanított helyes úton járni, Adventben az első lépést megtenni.

Halkan közeledett, csendes léptekkel, Lágy sugallattal, kedves érintéssel, Szelíd öleléssel vont a Szeretet, És adott egy mennyei ígéretet. Megmutatta, hogy nem kell bűnben élni, Megmutatta, hogy nem kell többé félni, És megmutatta a megváltást látni, Adventben az első lépést megtenni.

Halkan közeledett, csendes léptekkel, Lágy sugallattal, kedves érintéssel, Szelíd békével várt rám a Szeretet, És elvezetett engem az Istenhez. Megtanította, hogy jó hálát adni, Megmutatta, milyen jó ünnepelni, És megértettem milyen fontos hinni, Adventben az első lépést megtenni.

Advent léptei - Remény

Felragyogott nekünk, utat mutatott, Fénytelen világban világosságot, Sötét éjszakában jelet hordozott, Az emberiségnek új reményt hagyott. Beváltotta a régi ígéretet, Próféták jóslata beteljesedett, Közeledik, kit várnak az emberek És Adventben a csillag tovább vezet.

Felragyogott nekünk, utat mutatott, A fénytelen világban világosságot, Haladt égi útján, tisztán ragyogott, Ki jelet kért, annak magából adott. Megnyitotta szeretete a Mennyet, Kegyelme elhozta Istent az emberhez, Lelkünkbe árad angyalok éneke És Adventben a jó hír tovább vezet.

Felragyogott nekünk, utat mutatott, A fénytelen világban világosságot, A magányos szív benne lel barátot, A rettegő tőle nyer bátorságot, Céltalan tévelygőnek jövőt üzen, Szegénynek, gazdagnak megváltást hirdet, Hófehér palástba megbocsátás ölel És Adventben a hála tovább vezet.

Felragyogott nekünk, utat mutatott, A fénytelen világban világosságot, Közöny falára irgalom csepp hullott, Reménytelenség fátyla szertefoszlott, Nem alszik ki többé hitünk őrtüze, Nem hűl ki bennünk az ünnep melege, Elmondok egy imát szívből, csendesen És Adventben a remény tovább vezet.

Advent léptei - Öröm

Angyalkórus zengett, jó hír szállt messze, Új csillag jelent meg, égi jel vezetett, Álljunk meg végre,e különös éjjel S hallgassuk mit üzen Advent a csendben. Gyertyaláng suttogja, jön a boldogság, Csillagszóró hirdeti, íme, közel jár, Mennyei szó hangzik, itt a megváltás, És az Advent feltárja nekünk titkát.

Angyalkórus zengett, jó hír szállt messze, Új csillag jelent meg, égi jel vezetett, Rég vár a világ őszintébb éneket, Igazabb életet, szentebb ünnepet. Tudjuk, hogy a fénye egyszer ránk talál, S kopogtat az öröm szívünk ajtaján, Behozza melegét, árasztja illatát, És az Advent kibontja bennünk titkát.

Angyalkórus zengett, jó hír szállt messze, Új csillag jelent meg, égi jel vezetett, Együtt örvendezik most minden ember, Térdre hullva lelkünk imát rebegve. Megértjük az Advent ősi jóslatát, Meglátjuk a Menny nyíló ablakát, Várjuk, hogy felettünk a csillag megáll És az Advent szétosztja köztünk titkát.

Angyalkórus zengett, jó hír szállt messze, Új csillag jelent meg, égi jel vezetett, Minden arról beszél, Karácsony közeleg, Készítsd a szívedet, boldog ünnepre. Csillogó szemekből néz rád a Király, Mosolygó arcokon látod a csodát, A jóságot, mint fényfüzért add tovább, És az öröm elhozza Advent titkát.

Advent léptei - Szeretet

Észrevétlen jött el, némán érkezett, Szelíd öleléssel, szép érzésekkel, Megajándékozott minket kegyelemmel, Hogy megbékéljen az ember Istennel. Ő nem várt semmit és nem kért, csak adott, Elhozta azt, amire az ember vágyott, Reményt, hitet és örömet osztott, Az Adventben igaz ünnepet hozott.

Észrevétlen jött el, némán érkezett, Szelíd öleléssel, szép érzésekkel, Megérintette lelkével a lelkemet. Átölelte szívével a szíveket. Ő nem kérdezett, de mindig válaszolt, Félelmet és gondot lágy szava gyógyított, Emberré lett, hogy minket megváltson, Az Adventben igaz ünnepet hozzon.

Észrevétlen jött el, némán érkezett, Szelíd öleléssel, szép érzésekkel, Jóságát hinti ma is a földön szerte, Fogjunk össze, legyünk mi is része. Ő nem követel, de kedvesen hív most, Legyél te a csillag, ami másoknak ragyog, Légy ünneppé, hogy áldássá váljon, Az Adventben igaz ünnepet hordozz.

Észrevétlen jött el, némán érkezett, Szelíd öleléssel, szép érzésekkel, Beköltözik csendben nagyokhoz, kicsikhez, Beköltözik gazdaghoz, szegényhez. Ő nem megy el, tudja, mennyire várod, Töltsd meg szíved szeretettel és megtalálod, Hisz Szeretete tartja a világot, Az Adventben igaz ünnepet hozott.

Adventben vagyunk

Mostanában már hideg szelek fújnak, Csupasz faágakon zúzmarák csillognak. Közelget a Karácsony szép ünnepnapja, Öltöztesd fel hát a lelkedet, ünnepi ruhába. Gyújts szívedben lángot, utadra fényét szórja, Legyen a várakozás minden napja csoda.

Életünkkel hirdessük advent szent örömét, Lássa rajtunk mindenki, e szép ünnep üzenetét. Hallják meg, mit zúg a harang messzi égen át, Adjuk hírül örömmel: Jézus földre szállt! Ő hozott új reményt karácsony éjjelén, Várjuk, hogy hintse ránk égi békéjét.

Jöjjön csak, én várom

Már zúzmara csillog a faágakon, jégvirág díszíti reggel az ablakom, várakozást csipkéz lelkemre az ének, hálával telik meg a szívem, ha ébred. Itt jár Advent köztünk, lépteit hallom, bármit súg a világ, jöjjön csak, én várom!

Fellobban egy gyertya pislogó fénye, hitet hint a földre és megváltást hirdet, megbocsátás hullik mennyből az emberre, utat nyit egymáshoz, elvezet Istenhez. Itt jár Advent hittel, lépteit hallom, bármit súg a világ, jöjjön csak, én várom!

Fellobban egy gyertya parázsló fénye, reményt hoz beváltva régi ígéretet, szép jövőről mesél, áhitatot áraszt, meleget lehel ott, hol kétségtől fáznak. Itt jár Advent reménnyel, lépteit hallom, bármit súg a világ, jöjjön csak, én várom! Felloban egy gyertya lángoló fénye, örömöt szór szerte kis harangja zengve, hívogat mindenkit boldog ünneplésre, díszítsük szívünket jóság füzérével. Itt jár Advent örömmel, lépteit hallom, bármit súg a világ, jöjjön csak, én várom.

Fellobban egy gyertya perzselő fénye, szeretetét küldi, jut belőle bőven, kegyelmet osztogat, kapsz te is, ha kéred, mondd el másoknak is, úgy egyre csak több lesz. Itt jár Advent szeretete, lépteit hallom, bármit súg a világ, jöjjön csak, én várom!

Hitet hoz a földre és megváltást hirdet, reményt hint beváltva régi ígéretet, örömöt szór szerte kis harangja zengve, szeretetét küldi, jut bőven belőle. Itt jár Advent békéje, lépteit hallom, bármit súg a világ, jöjjön csak, én várom!

Készülj

Készülj szívem és halld mit zeng az ének! Tárd ki ablakodat, s engedd, hogy fájdalmad szálljon el a széllel! Készülj és öltsd magadra legszebb ruhád! Nyisd meg az ajtód és engedd, hogy belépjen hozzád a nagy Király!

Készülj lelkem és fogadd a drága hírt! Tárd ki lényedet és engedd, hogy bánatod szálljon a mélységig! Készülj és öltsd magadra szép köntösöd! Nyisd meg az ajtód és fogadd Őt, ki eljött, hozzád a Mennyből!

Készülj ember és halld az üzenetet! Tárd ki egész valód, s engedd, hogy a csoda betöltsön teljesen! Készülj gyermek, ifjú, férfi, nő és vén! Nyisd ki a szemed és engedd meglátni a, Testté Lett Igét!

Készülj világ és fogadd az Isten Fiát! Tárd ki szíved-lelked és engedd, hogy az ünnep egészen járjon át! Készülj te Föld, mert Karácsony újra jön! Nyisd meg egész valód és fogadd, és várd, örömmel köszöntsd!

Készülj fel, készülj, a legszentebb ünnepre! A szeretet és a békesség közénk immár földi emberré lett! Készülj, ó, készülj és szívből ünnepelj! Az adventi szent várakozásban most kicsit csendesedj el!

Advent közeleg

Apró léptekkel közelít az Advent, Halk neszeit hallom, érzi, várja lelkem. Kitárom szívemet, jöjjön a hű vendég, Megterített asztalon hit, szeret, remény. Örömmel készülök, hálatelt szívvel, Betölti lényemet mennyei békével. Ünnepi zsoltár hangja, száll a menny felé, Áldott csendben imám eljut Isten elé.

Így várom most is Őt, tisztán, díszesen, Hófehér ruhámon a jóság, fény legyen. Világítson ott is, hol úr még a sötét, Boldogságot hozzon, ha arra van szükség.

Ragyogjon fénylőn az a csillag bennem,

Hadd lássák az utat, akik még keresnek.

Legyek egy üzenet, egy hírnök, egy levél,

Hirdessem a jó hírt és szórjam szerteszét.

Tudja meg a világ, itt a kegyelem,

Az ünnepi oltárunk megszentelt legyen!

Tárjuk ki szívünket, hisz jön a hű Vendég,

Áldott léptekkel közelít Advent felénk.

A szeretet csendje

Adventi csendben Feléd lépkedve,

Adventi csendben Téged kereslek,

Adventi csendben a lelkem megpihen

és várom a drága találkozást Veled.

Várom, hogy szíved a szívemhez érjen,

várom, hogy hangod lágyan érintsen,

Várom, hogy sebemre gyógyulást hintsen

és várom a békés megnyugvást Benned.

Tudom, hogy felém árad a kegyelem,

tudom, hogy irgalmad mindennap befedez,

tudom, hogy kezedben hordod az életem

és tudom, hogy csodás terved van velem.

Így várom a drága találkozást Veled,

mert az áldott csendben lelkem megpihen,

Advent csendjében Téged keresve,

Adventi csendben egymást szeretve.