Golgota

Csendben megállok a kereszt alatt,

Golgotán a kereszt üres maradt,

Nincs itt senki, csak a hold világít,

Sötét az éj, de a fény felé hív.

Csendben megállok a sírbolt előtt,

Sziklafal őrzi és a súlyos kő,

A halállal vív az Isten Fia,

Pokolba szállva győzelmet arat.

Angyali szózat ma nekünk üzen,

Nincs bent a sírban, ott ne keresd,

Feltámadt dicsőn húsvét hajnalán,

Győzött az élet, mert él a Király!

Kínhalált halva ott függött a fán,

Vérét kiontva, mint megölt Bárány,

De újra belépett az élők közé,

Hisz Ő az élet s az igaz ösvény.

Csendben megállok a kereszt alatt,

Hallom, ahogy nevemen szólít ma,

És térdemre hullva meglátom Őt,

Ki magára vette minden bűnöm.

Egy pillantása nekem elég,

Mindennap érzem a szeretetét,

Ó Golgota, a legdrágább hely,

Hol kínkeresztből Élet-fája lett.