A Karácsony története

Kerek világ tetejében, odafent a magas Égben, Hova nem jut csak a képzet, lakik Isten dicsőségben. Lent a földön az emberek, sok-sok rosszat cselekedtek, Ennek vége nem lesz jó, nem kapnak bocsánatot. Isten szíve fájt nagyon, bánkódott e bús sorson, Megoldás csak egy lehet, megmenteni földünket. Ki fog innen elmenni, fénylő mennyet itt hagyni? Hiába is kérdezi csak néma csend van, válasz nincs.

Hallgattak az angyalok, mennyben lakni jó dolog, De megszólalt valaki, Ki Isten szívét ismeri. „ Atyám, én majd elmegyek, az embert én is szeretem, mondd csak meg, hogy mit tegyek, véghez viszem tervedet!” Az Atya szíve fájt nagyon, nehéz döntést így hozott, Elküldi Földre Fiát, emberként éljen tovább. Úgy jött el, mint más gyerek, kisbabaként érkezett, József lett az apuka, édesanyja Mária.

Betlehemben történt ez, szegénységben született, Nem volt pompa, gazdagság, meleg, fény, sem csillogás, A rádió sem mondta be, nem volt hír a TV-ben. Pedig nagy csoda történt, egy karácsony éjjelén! Nem zengett úgy ének még, angyalok hogy hirdették, Nem látott még föld és ég, azt mint akkor pásztornép. Szólt az égi üzenet. „Emberek, ne féljetek, Nagy örömöt hirdetek, ma Megváltó született!”

Megjelent egy égi jel, fényes csillag képében. Azt ragyogta kegyelme, Isten Fia érkezett. Napkeleti bölcsek is a csillag után mentek, Drága ajándékokat vittek jász’lához a kisdednek. Leborulva imádták a királyok Királyát, kitárt szívvel adták át, tömjént, aranyat, mirhát. Alázattal pásztorok csodálták a Megváltót, Istállóban jelent meg az Isten dicsősége.

Képzeld csak ez ünnepen pásztor vagy bölcs te lehetsz, A szívedbe hívhatod, legyen puha jászol ott. Benned csoda születik, szeretete érkezik. Megbocsátás hangja szól, kegyelmével átkarol, Öröm hírt szitál az éj, csengve bongva hozzád ér. Kis harangja zengi ezt, íme földre szállt a menny. Csak várjad Őt és figyeld, mert az Ige testté lett. Te is megláthatod Őt, a dicső Üdvözítőt!