Szokatlan ünneplés

Ma ünnepelni jöttem a halált,

Mert halál nélkül nincs feltámadás,

Halál nélkül én sem élhetek,

Ha halálba ó-embert nem temetek.

Mert újjászületni így tud csak az új,

Újélethez meg kell, hogy haljon az ó,

S ha meghalta a régi, születik egy új,

Ebben az újban lesz Krisztus az Úr!

Ma ünnepelni jöttem a halált,

Mert halál nélkül nincs feloldozás,

Halál nélkül szabad sem vagyok,

Ha halálba bűnömet el nem dobom.

Mert megbocsátást csak így tudok kapni,

Megváltott élethez a bűnt el kell hagyni,

S ha bűnt elfeledve egy szent életre hív,

Ebben a fényben az életre visz!

Ma ünnepelni jöttem az életet,

Mert élet nélkül győzni nem lehet,

Vesztes én többé nem lehetek,

Ha Jézusban teljes szívvel hiszek.

Mert győzelemből születik hitem,

És a győzelemhez csak a hitem vezet,

S ha levetem zsákruhám és szégyenem,

Jézussal biztos lesz a győzelem!

Ma ünnepelni jöttem az életet,

Mert életre teremtett meg Istenem,

Mennyből a földre emberként jött el,

Az Isten fia feltámadt hős lett.

Golgota, kereszt, gúny és megvetés,

Szent vérrel megfizetve az engesztelés,

Van új élet, új remény, megújulás,

Örökélet vár földi lét után!

Ma ünnepelni jöttem a halált,

Mert halál nélkül nincs feltámadás,

Halál nélkül én sem élhetek,

Ha halálba ó-embert nem temetek.

Mert újjászületni így tud csak az új,

Újélethez meg kell, hogy haljon az ó,

S ha meghalta a régi, születik egy új,

Ebben az újban lesz Krisztus az Úr!

Ma ünnepelni jöttem a halált,

Mert halál nélkül nincs feloldozás,

Halál nélkül szabad sem vagyok,

Ha halálba bűnömet el nem dobom.

Mert megbocsátást csak így tudok kapni,

Megváltott élethez a bűnt el kell hagyni,

S ha bűnt elfeledve egy szent életre hív,

Ebben a fényben az életre visz!

Ma ünnepelni jöttem az életet,

Mert élet nélkül győzni nem lehet,

Vesztes én többé nem lehetek,

Ha Jézusban teljes szívvel hiszek.

Mert győzelemből születik hitem,

És a győzelemhez csak a hitem vezet,

S ha levetem zsákruhám és szégyenem,

Jézussal biztos lesz a győzelem!

Ma ünnepelni jöttem az életet,

Mert életre teremtett meg Istenem,

Mennyből a földre emberként jött el,

Az Isten fia feltámadt hős lett.

Golgota, kereszt, gúny és megvetés,

Szent vérrel megfizetve az engesztelés,

Van új élet, új remény, megújulás,

Örökélet vár földi lét után!

Mondd el

Ha feltört szívedben a bánat, mert felnéztél a véres keresztfára, s ha hited éppen fogyatkozna, mert a viharfelhők már sorakoznak, akkor nézzél fel most az égre, hol a felhők a szélben úsznak szépen, fordítsd arcod a messzi fénybe, hol a nap ragyog végtelen kékségben, s a hatalmas égboltot látva, emlékezhetsz az Isten jóságára, és mondd el:, hogy a hited megújul napról napra, mert felnéztél a keresztfára.

Ha feltört szívedben a kétség, mert a keresztfa a Golgotán áll még, s ha éppen fogyatkozna békéd, mert a próbák elsodornak örvényként, akkor figyelj a kis patakra, miként halad a medrében csobogva, halld hogy zeng a madár víg dala, mikor viszik szárnyai a magasba, és mondd el: hogy lelked békét talál napról napra, mert Golgotán ott áll a keresztfa.

Ha feltört szívedben a hála, mert felnéztél az üres keresztfára, s ha örömtől zeng szíved húrja, mert a kegyelem indított hálára, hiszed, hogy volt feltámadás, és elvesztette a halál hatalmát, tudod, hogy ma is van megváltás, mert van irgalom és van megbocsátás, akkor mondd el: hogy egy örök életet kaptál, új reményt az üres keresztfán.

Ha feltört szívedben a hála, mert felnéztél az üres keresztfára, Ha eltűnt szívedből a kétség, mert a keresztfa a Golgotán áll még, és lelked békét talált újra, és a hited megújul napról napra, és örömtől zeng szíved húrja, mert meghalt és feltámadt Isten Fia, akkor mondd el: hogy a jó hír ma NEKED szól és igaz, Aki kér, új életet kaphat!

A kegyelem mentett meg

Ha visszanézek és látom milyen volt egyszer életem, Ha visszanézek és látom, honnan indultam el régen, Igazán akkor értem meg a szeretet csodája mit tett velem. Ez a csoda vitt édes ölelésben a régi kereszt tövéhez és engem, egy bűnös embert Ott a kegyelem mentett meg. Hiszen én csak egy bűnös ember vagyok, Akit a kegyelem átkarolt S mikor a halál a markában tartott, Helyettem Ő maga halt meg ott. Ezért minden lélegzetemmel A szabadságot élhetem, Mert szeretett és megbocsátott, Egy bűnös, kit a kegyelem megváltott.

Ha visszanézek azt látom, Semmi nem az enyém, Visszatekintek és tudom Nem érdem szerint ítéltél. Igazán akkor értem én, a szeretet csodája tett győztessé. Ez a csoda hozott egyre felfelé, vigyázva karodba vettél, elvesztem, de megkerestél, s a kereszten megmentettél.

Az emmausi úton

Ha utad éppen Emmausba vezet, S szívedből a remény magja is kiveszett,

Hitetlenül menekülsz egyre messzebb, S nem érted, mi előtted beteljesedett, Próféták szava nem él immár benned, A csalódás álmaid sötét verme lett, Érzéseid csapkodnak szárnyszegetten, S a gyász borít egedre sűrű felleget, Űr tátong, hol maradnod kellett volna, Beszippant a feledés örvénylő tava, Türelmed és hited árván zokogja, Hogy ne várj tovább, hisz vágyad a sors pora.

Hol a dicsőség helye halványodó, S holnap kétsége lassan mindent eltipor, Félelem zár elmédre néma béklyót, S rabláncon vergődő akaratod fogoly.

Magányos utadon melléd szegődve, A régi szavak újra visszacsengenek És kísérőként ismerősnek tűnve, Jó barátoddá lesz majd ott egy idegen. A hangja balzsam, reményt hozó virág, Mely éppen terád hinti öröm illatát, S hogy repdesni kezd lelked pilleszárnyán, Szíved gerjedezve dobban vérbársonyán, Vigasz harmatja létszirmodra száll, Felismered, ki volt az égi útitárs, Mennyekig ér a háladal kiáltás, S a zengő hang, mint szózat, szent pecséttel áld.

Minden megtett lépés csöppnyi áldomás, Mely híven őrzi múló élted zálogát, Míg úgy fogad az eltűntnek hitt barát, Mint az örök idők földi vándorát.

Szonettek ünnep után

I.

Roskadásig teli asztal, ünnepi hangulat. Az emberi szívben vajon mi marad? Templom, barátok, örömteli, nagy találkozás. Érzéseinkkel vajon mit viszünk tovább?

Feltámadás ünnepe olyan sok reményt ígért, Új élet, más kezdet, változásról beszélt. Frissítő tavaszi szél megújulásról hoz illatot, Vajon valami bennünk is megváltozott?

Színes pompában éli meg napjait a lelkünk? Szépséges virágot fakaszt-e életünk? Szavaink nyomán érik-e ízes gyümölcs életfán? S hinti-e egy kézfogásunk gyógybalzsamát?

Vajon üdvözít-e az út, hol követnek mások? S kitart-e a szeretet, ha jönnek hétköznapok?

II. Ha bánatos szívvel elhagytuk Jeruzsálemet És az utunk Emmaus felé vezet, Magányunkban a jövő kétségekkel teli lesz, Örömhírt hozó társ mellénk szegődik-e?

Észrevesszük-e mi a fontos nekünk igazán, Vajon jó helyen remélünk találkozást? Tudunk-e hinni abban, ami csodákhoz vezet, Vagy maradunk hitetlenek és remény vesztett?

Felismerjük-e a hangot, ha nevünkön szólít, Tudjuk-e a választ, ha tagadott szívünk? Követjük-e végig, ki értünk életét adta,

Hullik-e hálacsepp tövises utunkra?

Vajon gyógyít-e a szó, mit hallanak mások? S elég lesz-e a bizalom, ha jönnek nehéz napok?

III. Vajon az érzéseid mit visznek tovább? Ünnepnapon volt, örömteli találkozást? Vágyakozó szívedben vajon mi maradt? Roskadásig megtelt érzés és boldog hangulat?

Vajon valami benned is megváltozott? Friss tavaszi szél megújulásról hoz illatot? Új élet, más kezdet, változásról beszél? Feltámadás ünnepe neked is reményt ígért?

Örömhírt hozó társ melléd is szegődött! Megváltott életedben találkozott múlt és jövő! Olyan úton járhatsz, ami csodákhoz elvezet,

Észre kell venned, ami igazán fontos neked!

Akkor megtart majd hited, ha félnek is mások! Kell, hogy legyen reményed, ha félsz is a mától!

Húsvéti körkép

A tömeg

tegnap még hangos hozsannát kiáltott, Dávid Fiában zsidó királyt látott, dicsőség és remény övezte minden léptét, ünneplő tömeg várta sok hősi tettét.

Ma meg csak állnak s várnak ítélő szót, „feszítsd meg-et” kiáltva vért szomjazók, bosszúéhes szívük halált ártatlanra kér, nem ébred irgalom Isten Fiáért.

Kapjon hát kegyelmet egy rabló-gyilkos, mint az, ki segített s gyógyulást hozott, haljon meg az, ki enyhített annyi szenvedést, Ő érdemli a szitkot és megvetést.

Hálátlan ember ítélkezik vakon, hite és reménye régen megkopott, homály fedi előlük a felismerést: szabadulásra itt a lehetőség!

Tegnap még öröm és világosság volt, Ma már a halál és üresség honol.

Mint bárány némán tűrte a gúnyt és gyalázatot, bűntelen volt mégis büntetést kapott, hatalma oly nagy, az élettel felér, de önként halálba ment az emberért.

Dicskoszorúja töviskorona volt, Csodás tettekért korbácsütést kapott, Vállán vitte szégyen úton súlyos keresztjét, megvetetten halt meg, gyűlölt emberként.

Betegséget, vétket, fájdalmat hordott, áldásként jött, mégis maga lett átok, nem várta hála sem az áldozatért, bűnhődött tisztán a világ szennyéért.

Útja Golgotától a mennyig tartott, Halálával az élet diadalt aratott!

Feltámadt hősként jött elő a hideg sírboltból, örökké él Ő, ki nemrég halott volt, kárhozat rabláncát hatalmával törte szét, vérével fizetett szabadságunkért.

Engedelmesen végig ment az úton, megtett mindent, mit Atyja rábízott, Ő lett számunkra is a legnagyobb ajándék, hű közbenjáró értünk az Istennél.

Nem tarthatta lelkét fogva a pokol, győztes élettel ment át a halálon, átszegzett kezén sebek jelzik szeretetét, neve hallatán meghajol minden térd.

Újjászületés sarjadt feltámadásból, örök élet forrása szent áldozatból.

Győzelem

Mikor a gonoszság azt hiszi győzött és felemelt fejjel jár, mikor fennhangon kiáltva hirdeti, hogy a jónak vége már, mikor halál ül tort az élet fölött és büszkén kiált vivát, mikor a sötétség kezd uralkodni a fényesség trónusán…

akkor, ó, akkor te nem adhatod fel gyáván letéve lantot, akkor, ó, akkor kell erősen fogni és forgatni a kardot, akkor, ó, akkor bátorodjon szíved és hő vággyal lángoljon, akkor, ó , akkor tudod visszavenni mihez neked van jogod.

El ne hidd, hogy halálban sorvadsz el, mert nem fog enyészet élőn és ne csüggedj el, még nincs minden veszve, mert itt nem úr az idő. S nem takarhatja arcunkat gyászlepel, hisz nincs sír száján a kő és hinni kell, hogy a sötét sír helyett ma is az élet győz!

Mikor a gonoszság azt hitte győzött és hirdette hatalmát, mikor emelt fővel járkált a földön gyalázva Isten Fiát, mikor a Bűntelen keresztfán függött és vívott haláltusát, akkor, igen akkor lett büntetésből kegyelem, s szabadulás!

Feltámadott

A kereszt üresen áll, A lélek megvívta a haláltusát. A sziklasír lezárva, A szívekben sír a gyász és a bánat.

Minden sivár és levert A házak között itt jár a félelem. Ott a nyomasztó csendben, Végső csatát vívott halál és élet.

Harmadnapnak hajnalán Jött dicsőségesen a feltámadás

A sír üres! Jézus él! Van vigasztalás és újra van remény.

Hol a fullánkod halál? A pokol elvesztette diadalát! Nincs kárhoztatás többé! Az ár kifizetve ,megmosott a vér!

Jézus él és Ő az Úr, Az igazság, az éle ,és Ő az Úr! Megnyílt számunkra a menny! Jézus győzött és mi is győzünk velük!