Bevonulás

A Zsidók Királya dicsőségben megjelent,

Mint liliomszál tündöklő fénybe öltözve,

Tiszta volt, ártatlan és bűntelen,

Ezen a napon meghalni érkezett.

Megnyíltak a kapuk dicsősége előtt,

Meggyógyult a beteg, erőtlen nyert erőt,

Hatalmas szavától porba hullt a lánc,

Így kezdte járni szenvedése útját.

Mindenki ujjongott, amikor megjelent,

Reméltek, bíztak, hittek az emberek,

Hozsannát kiáltva hangos ünneplésben,

A Messiás életét letenni jött ide.

Pálmaágak hullottak a poros útra,

Áldották, éltették egymást eltaposva,

Tolongó tömegben mégis csak egy volt,

Egy asszony, ki gyógyulásért a koszos földre hullt.

És hitte, hogy gyógyulást még ma nyerhet,

Ha ruhája szegélyét érintheti meg,

És ment, kínlódva, porba csúszva, térden,

De megérintette, Őt, és kapott új életet.

És ez az új élet még ma is köztün jár,

Isten Fia eljött, hogy megváltást találj,

Mire van szükséged? Te tudhatod csak,

De szívedbe lát az Istennek Fia.

Nyisd meg Neki szíved, tárd ki kapudat,

A dicsőség Királya hozzád is betér ma,

Fogadd úgy, mint Királyt, örömmel és hittel,

Ajkadról a „Hozsánna” hála hangján zengjen.

A Zsidók Királya eljött, hogy megmentsen,

Szamárháton ülve, alázattal, csendben,

Tiszta volt, szeplőtlen, szelíd és bűntelen,

Isten Báránya helyettünk halt meg

Ünnepre készülve

Ünnepre készültek az emberek, szépre, áldottra, ígéretesre. A templom ma zsúfolásig tele, árusok, pénzváltók, asztalok, ketrecek… Csak az az egy hiányzik…a legfontosabb… Ő akit ünnepelni kellene. Mert mit ér az ezernyi áldozat, ha a szív belül bűnnel van tele?

Ünnepre készültek az emberek, színesre, vidámra, kegyelmesre. A tereket betölti a tömeg, por száll fel a zajos, piszkos utcák felett… Csak az az egy van csendben…a legfontosabb… Ő akit ünnepelni kellene. Mert mit ér az ezernyi hő ima, ha a szív hamisággal van tele?

Ünnepre készültek az emberek, szabadra, szentre, örömtelire. Egy ember jön szamárháton ülve, eléje pálmaágak, ruhák terítve… Csak az az egy hiányzik…a legfontosabb… Az, ahogy ünnepelni kellene. Mert mit ér a harsogó Hozsánna, ha a szív ítélettel van tele?

Ünnepre készülnek az emberek, hangosra, gazdagra, tökéletesre. A templomok zsúfolásig tele, felnőttek, gyermekek, ifjak és öregek… Csak az az egy hiányzik…a legfontosabb… Ő, kit ünnepelni kellene. Mert mit ér az ezernyi kedves arc, ha a szív gonoszsággal van tele?

Ünnepre készülnek az emberek, békésre, magasztosra, ékesre. Most is úgy, ahogy kétezer éve, Jönnek az emberek szüntelen keresve… Mert az az egy hiányzik…a legfontosabb… Ő, kit ünnepelni kellene. Mert mit ér az ezernyi kedves arc, ha a szív fájdalommal van tele?

Ünnepre készülnek az emberek, készülök én is, békén, csendesen. Megyek a tömegben Uram, Veled, És pálmaág helyett szívem adom neked… Hogy ott legyél Te…ez a legfontosabb… Úgy, ahogy ünnepelni kellene. Mert mit ér az ünnepi, kedves arc, ha a szívemben Hozsánna nem zeng?

Ma is köztünk jár

„Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet!" - így szól Istenetek!

Mert eljött a nap, amikor bevonul Jeruzsálembe Jézus, az Isten Fia. Nem lóháton és büszkén érkezik, szamárháton ülve jön a zsidók Királya. S ha pálmaág vagy köntös hull elé, Hozsánnát kiáltva nagy tömeg gyűlik köré, És szabadulást várva követik őt, mert arcát látva újra remélni kezd a nép, Hisz örömöt hirdet ez a nap és harsogva kiáltja: „Jön megváltó Urad, Ne félj!” Szóljatok a szívekhez és mondjátok fennen hangosan, hogy a rabság most véget ért, Nem kell tovább rabláncot hordani átkos bűnökért, mert földig hajolt az emberért.

Emelkedjetek föl, ti kapuk, emeljétek fejetek, jön a dicsőséges Úr, Emelkedjetek ősi ajtók, emeljétek fejetek, itt van a hatalmas Úr! Emelkedjenek fel a völgyek, a hegyek és a halmok mind a porba hulljanak, Szóljon az örömmondó szava és sebesen fusson a békehírnök lába. Mondjuk a világnak, hogy ébredjen sötét álmából, mert hajnala közel van, Magas hegyre menj föl és mondd a remegő szívűeknek, eljött megváltása. Azért történt mindez, hogy beteljesedjen amit mondott a próféta szava, hogy az ember a keresztben meglássa, halálból fakad az életnek kútja. Hozsánna! Áldott aki az Úr nevében jön! - így szól dalunk ma is! Hozsánna a Dávid Fiának! Áldom én is! - Köztün jár és szólít!

Virágvasárnap csendben

Uram! Adj erőt, hogy ne menjek hasztalan tömeggel, hogy ne kiáltsak Hozsannát áruló szívekkel, ne törjek pálmaágat tisztátalan kézzel, és ne terítsem felsőruhám kételkedő hittel, hogy ne várjam a szabadítást önös indulattal, ne kérjek megváltást álnok gondolattal, hogy ne sírjak többé csalárd könnyekkel és ne vessek haragot izzó gyűlölettel.

Uram! Add, hogy meglássam a rég várt Messiást, hogy megértsem a keresztáldozat fájdalmát, meghalljam a nyomorult segélykiáltását, és megérintsem hittel a Mester ruháját, hogy felismerjék szemeim Dávidnak Fiát, had legyek az, ki enyhítem elalélt szomját, vigyem keresztjét a porba roskadónak és legyek vigasz, a ki nem mondott szóban.

Uram! Adj erőt, hogy ne adjam fel harcok közepette, hogy ne sodorjon magával a világ elveszve, ébredjen fel lelkem békés kegyelemre, és irgalom szálljon végső ítéletre, hogy vonuljon a megváltás végig az életen, ne legyek a gátja Isteni terveknek, had induljon meg szívem az elveszett láttán és dicső helynek lássam a Golgotát.

Uram! Itt vagyok, a lázadó tömegben, kívül harsogó zaj, bennem csendes ünnep zeng, szívem a pálmaág, lelkem Hozzád kiált, és köszönöm neked Jézus, a dicső Golgotát!

Az én virágvasárnapom

Jeruzsálem, a dicső város szélesre tárta kapuit, utcáin tolong a nagy tömeg, ünnepelni készülnek. Fala oly büszkén, erősen áll, várja, hogy jöjjön a Király, szabadulást, megváltást hirdet, van Messiás-ígéret!

Falakon túl, szamáron ülve valaki keservesen sír, Jeruzsálem pusztulásáról és haláláról beszél. Arca oly szelíd, békésen jár, lassan halad végzet útján, bevonulása mégis dicső, ünneplő tömeg között.

Pálmaágak hullnak a földre, ruhát terítenek elébe, térdre borulnak az emberek, hozsannáznak Nevének. Alázattal fogadja üdvük, nem kér dicsőséget tőlük, tudja jól, hogy mind ez hiába, értük fog menni halálba.

Ismerte az utat, mi várt rá, ismerte kínos keresztfáját, szent volt, mégis vállalta a bűnt, hordozta minden vétkünk. Értünk jött és bevonult egy nap, itt járt köztünk, diadalmasan, király volt Ő, rég várt Messiás, Ő, ígéret-beváltás!

Hozsannát zengett ott a tömeg, hangosan királyt ünnepeltek, látták Őt, de fel nem ismerték, várták, mégis megölték. Érezték, hogy hatalmasabb, Isten Fia köztük halad, kinyújtott kézzel csodát vártak, de szívük maradt bezárva.

Had zengjek most hozsannát Neked, Királyként had ünnepeljelek! Látlak Téged, ismerlek Uram, várlak, szemem vágyva kutat! Hálámat terítem lábadhoz, örömmel nevedet kiáltom, ledöntöttem lelkem kőfalát, vonulj be Jézus, szívem kapuján!

Virágvasárnapi választás

Jeruzsálem, a dicső város, Melyet Isten magának választott.

Szent templomában lakik, Hol dicsőségével megjelenik.

Az emberek, a nyerészkedők, Kapzsiságuk elűzte onnan Őt. Mert tisztátalanná tették,

A bűnnel megrontották szentségét.

Isten helyét, ahol lakozott. Megfertőzte a sok gonosz.

Az imádsága hangos, Vétkekkel teli hellyé változott.

A nagy tömeg, a hozsannázó, Csak Királyt akart, de nem megváltót. A sok pálmaág és ruha, Egy hősnek szólt, nem Jézusnak.

Szabadságuk, mit akartak, A fontosabbat eltakarta. Nem látták a Szabadítót, Ki lelküket megmenti a haláltól.

Isten Fia csak sírt és gyászolt. Fájó szívvel szánta a világot.

Kiért a mennyet otthagyta, Szeretetét az el nem fogadta.

Inkább királyt, mint Isten Fiát! Áldozatot, de nem a megváltást!

Inkább gyilkost, mint életet,

Zsarnokságot, nem kegyelmet.

Hozsannázó, boldog emberek! Szívetek Krisztus lakhelye legyen! Szent templom mely tiszta, áldott, Szíved, lelked kap szabadságot!

A nagy Király, az Isten Fia, Bűnöd ára, Szent áldozat.

Szíved szabad, lelked élhet, Vele együtt öröklétben!