A keresztnél

A Golgota hegyén a három kereszt alatt

Elhalkul a zsivaj, a tömeg sem marad,

Vér festi pirosra a hulló könnyeket,

S szól egy hang, egy végsőt: Elvégeztetett!

Oldalába lándzsát döftek, kezébe szeget,

Homlokán a tövis mély sebeket tépett,

Sötétben nyitott utat, legyőzve az éjt,

Míg fájdalma kínjától beborult az ég.

Félelem és rettegés kísérte tusáját,

Kárpit repedt s a templom elnyelte hangját,

Vesztés és diadal együtt üli a tort,

Világmegváltás terve földig hajolt.

De ott, a Golgotán, a véres kereszt alatt,

Keservesen sírt egy maroknyi csapat,

S míg mardosó gyászban szívük majd megszakadt,

Lelkükben a remény új rügyet fakaszt.

Hideg sziklasírban pihen a megtört test,

De Szelleme értünk új csatába megy,

A pokolnak kulcsait így szerezte meg,

És halál fullánkját végleg elvette.

Itt állok én is a régi kereszt alatt,

Hallom, ahogy szólít szelíden egy hang,

Bűnöm eltörölve, kifizetve az ár,

Van örökélet, mert volt feltámadás!

Skarlátszín bűnöm lemosta a vér,

Szennyes ruhám így lehet már hófehér,

Megváltott vagyok, a kereszt üresen áll,

Megölték a Bárányt, de él a Király!

A Koponya hegyen

Vérrel ázott Koponya hegyen

Haláltusát vív a Szeretet.

Egy áldozat összes vétekért,

Egy ártatlan minden bűnösért.

Átok fáján függ az áldás maga,

Ítéletet hordoz a kegyelem Ura,

Bűnhődéssel fizet az irgalom,

Életet visz át a halálon.

Korbácsütés és gyalázat várta,

Töviskoszorú volt dicső koronája,

Keresztjét vitte a Kálvárián,

Magára vette világ baját.

Megkínzott testtel lenézett ránk,

Szíve és lelke küzdött a fán,

Pokollal harcolt a Mennynek Fia,

Sötét sírban a Fény Királya.

Halál fullánkja megölte testét,

Pokol diadalt ünnepelt még,

Rideg sírboltot a kő lezárta,

Elvesztett remény könnytől ázva.

De harmadnapon hajnal hasadt,

Síron és gyászon élet fakadt,

Újra él az Aki halott volt,

Győztesen Jézus feltámadott.

Vérrel ázott Koponya hegyen,

Megváltást hozott a Szeretet,

Élhetek én, mert él az Úr,

Szabad vagyok, láncom lehullt.

És egy nap majd meglátom Őt,

Dicsőségben a felhőkön,

Az égi kürtök hangja zeng,

Jézus az Úr, minden felett!

Volt egy nap

Elvégeztetett… torkom összeszorult, szívem kiált, gyötrődő lelkem segítségre várt, végül egy utolsó, mély sóhajtás és a halál megvívta végső tusáját. Volt egy nap...régen megváltás napja a Kálvárián kárhozat fáján kifizetett ár míg kereszten bűneink tartották a kárpit széthasadt és a menny nyitva áll.

Volt egy nap...régen megbocsátás napja a Golgotán elmosta a vér bűnünk fájdalmát elvette szégyenünk gyalázatát, kegyelem által lett az átokból áldás.

Volt egy nap...régen megújulás napja üres sírnál hol angyal hirdetett feltámadást szava életet szólt, vigasztalást, új reményt bontott a hajnali napsugár.

Van egy nap...épp ma lehetőség napja az oltárnál hogy ünneplő szívvel ellőtte állj hadd vigye dalod a hála illatát örömöd hirdesse új élet tavaszát.

Ez a nap...most van felüdülés napja a forrásnál szomjas lelkünk élő vizet talál új szív, új hit, új lehetőség vár újra szól az ének, újra hív a tánc.

Lesz egy nap...újra üdvösségünk napja a trónusnál hol az asztal megterítve áll fehér ruhában zengek hozsannát S meglátom Őt, a Szentet, a dicső Bárányt.

Elvégeztetett…

a lelkem ujjong, a szívem imád,

dicsérlek, mert irgalmad megtalált

és meghajtom térdemet Trónodnál

Köszönöm Jézus szerelmed áldozatát!

A Golgotán győzött

A Golgotán most néma csend honol, A hajnal végre megnyugvást hozott, Könnyezve néz körül a pirkadat, Talán tudja, hogy egy bűntelen bűnösökért halt.

Korbácsütést kapott és megvetést, A Kálvárián vitte keresztjét, Ártatlan volt, de bűnnel vádolták, Isten Fia volt, de ítélni emberként tudták.

Eltűrte a kínt és gyalázatot, Megvetett volt, utált és elhagyott, S míg dárda döfte át az oldalát, Engedte szent vérét ontani mint néma Bárány.

Nem nyitotta meg panaszra ajkát, Szenvedett és teste lett az oltár, Hibátlan, tökéletes áldozat, Egyetlen halál mindenkinek életet adhat.

Keresztről folyt a vér, mely megmosott, Szenvedésből megbocsátás hangzott, Az Atya elfordult, Fia bűnné lett, Egy kiáltás a megváltásunk: „Elvégeztetett!”

A Golgotán most néma csend honol, A három kereszt sötéten áll ott, Hideg sírban pihen a fáradt test, A Fiú emberként munkáját ím bevégezte. Rajta a sátán győzni nem tudott, A pokol diadalt nem aratott, Nem tartotta fogva a zord halál, Mert szeretetével megnyerte a végső csatát. Új testben harmadnap feltámadott, Az ítélet végül kegyelmet adott, Ő lett az Élet, az Út, az Igazság, Szerelme építi fel bennünk szent templomát.

Sharon rózsája

És felnőtt egy vékony, gyenge ág, A sivatagban kis rózsaszál. Rügyei bölcsesség virágát hozták, Üdén árasztották jóság illatát. De jeges lehelettel jött a halál És szirmai vércseppként hulltak alá. S míg láttam halványodni az életet, Néztem eltűnő reményemet. De hitem nem felejt és tudja: A rózsák újra virágozni fognak. Te csak várj és figyelj csendesen, Ne gyászolj mulandó életet, Ne sirasd elveszett múltadat, Mert Isten jól tudja mikor és hogyan, A rózsák újra virágozni fognak! Ő az Isten egyetlen Fia, Szívének kedves választottja. Ápolta, nevelte öröktől fogva, Övé volt a mennynek dicső hatalma. Mégis eljött, hogy az embert megváltsa, Ő lett bűntelen, bűnünk áldozata. S míg láttam tovatűnni az életet, Néztem ébredő reményemet. Mert hitem nem felejt és tudja: A rózsák újra virágozni fognak. Te csak várj és figyelj csendesen, Ne gyászolj esendő életet, Ne sirasd elhagyott múltadat, Mert Isten jól tudja mikor és hogyan, A rózsák újra virágozni fognak!

Meghalt Sharon drága rózsája, Összetört testtel, megalázva, Gyötörte lelkét a világ fájdalma, Kereszthalál lett az élet forrása. A sátán ujjongott, de vesztes maradt, Az élet győzött a feltámadásban! S ahogy láttam eltörölve bűnömet, Éreztem megváltott életem. Hisz hitem nem felejt, mert tudja: A rózsák újra virágozni fognak. Te csak várj és figyelj csendesen, Ünnepeld megújult életed, A kegyelmet hálával fogadd, Mert Isten tudja jól mikor és hogyan, Lelkünk rózsái virágozni fognak!

(Jeff & Sheri Easter - Roses Will Bloom Again dal adaptációja- szabadon)

Dicső nagypéntek

A nagypénteki tömegben vajon felismernélek? A nagypénteki tolongásban a szíved a szívemhez érne Ó, vajon mit mutatna az az átható tekintet? Megbocsátást vagy vádlást látnék-e meg benne?

Tudnám-e, hogy az ember a kereszttel Isten Fia? Tudnám-e, hogy halála az én bűnös életem megváltása? Mit éreznék, szánalmat vagy hálát, szemébe nézve?

Megérteném-e már ott, akkor, mit tett értem.

Vagy talán csak állnék, állnék, némán ott a tömegben.. Talán elkísérném az úton végig a Golgota hegyre... Vagy lehet, hogy elsötétülne fölöttem is az ég Remegne a föld és kárpit hasadna szét...!

De ott lettem volna! Látva, hogy folyik ártatlan vér. Hallottam volna szavát, amint bántóira megbocsátást kér. Éreztem volna a szavaiban rejlő fájdalmát, Ahogy haláltusájában Atyjához kiált.

És most itt állok előtted, a régi kereszt alatt. Érzem, ahogy életemről bűneimet szent véred lemossa. Kezemről, lábamról lehullanak bűnöm láncai Kifolyt véred ma is, szívet, lelket megújít.

Mert Jézus vérében van a betegeknek gyógyulás. Az Ő vére ad bűnös élet helyett halálból szabadulást. Jézus vére által a gyenge megújul, erőt kap. Már tudom, hogy a nagypéntek milyen dicső nap!

Elvégeztetett

Elvégeztetett! A nap elsötétült, a kárpit kettéhasadt. A nagy mű elkészült, Az ember bűntől szabad!

Elvégeztetett! Megtört a bűn átka, és kifizetve az ár. Nincs már a bűn zsoldja,

ránk Krisztus kegyelme vár!

Emlékezés nagypénteken

Szólt egy elgyötört hang:-Elvégeztetett!- Betelt az idő, a halál megérkezett. Voltak sírva gyászolók, mások örültek, Sokan nem értették meg a történteket.

Nem értették a titkot, mely elrejtve volt. Hogy Aki a kereszten függ ,Isten Fia volt. Nem látták, hogy a halál az élet győzelme, Mert Jézus legyőzte a gonoszt örökre!

De Isten megmutatta dicső hatalmát. Megismerhette a föld végtelen uralmát. A halál órája sötétté változott Kihunyt a nap fénye, nem világított.

A föld rengett, megmozdult minden. Semmi nem adott biztonságot itt lenn Az emberek féltek mert nem volt menekvés, Isten ellen harcolni az ember mily kevés.

Még a templom kárpitja is kettéhasadt. Mert az Isteni erő nem ismer határokat Jézus dicsőségét senki el nem veheti,

A halál hatalmát más meg nem törheti.

A kárhozat fölött diadalt aratott. A kereszt a híd Mennyei Atyánkhoz. Bűntől megtisztulva, szárnyalok szabadon, Örömmel mondhatom:-Isten gyermeke vagyok!

Hiába a súlyos kereszt, a korbács, a szögek, A testet megölhetik, de a lelket sosem. Sziklasírba zárni csak élettelent lehet, De Jézus Krisztus Úr mindenek felett!

Hiába a nagy kő, fegyveres katonák, Az Ő ereje mindenkor tesz csodát. Most is, ma is, egyedül Krisztus győz, Ha az ó ember meghal, új életet ad Ő!